You are my endless love (Donghae one shot)

- Hé, kész vagy? – szólt be a barátnőm, Hyoru. Épp a harmadik ruhát próbáltam fel ekkor.
- Azt hiszem igen.

- Akkor gyere már ki! Hadd lássam. 

- Most?
- Mikor máskor? Gyere már, hallod? – sürgetett.
- Jól van na … megyek már. – majd kiléptem a próbafülkéből.
- Azta.. – ámuldozott - gyönyörű. Ez a ruha … meg persze te is. – mosolygott.

- Biztos? – közben végignéztem magamon.

- Naná, nagyon jól néz ki – odajött hozzám, és a tükör elé fordított - mintha rádöntöttél volna.

- Akkor jó. – mosolyodtam el.

- Akkor a te ruhád megvan. Jut eszembe, a vőlegény mikor megy öltönyt venni?
- Ma mentek ők is.

- Mentek? Akkor nem egyedül van … hál isten. Ki tudja egyedül milyen ruhát választana. – közben segített levetni az előbb felpróbált ruhát.

- Nyugi, Leeteuk- nek és Henry-nek van ízlése … nem lesz gond.

- Hányan mentek ezek? – nézett rám értetlenkedve.
- Négyen. Azt mondta, nem tudta lebeszélni őket, mivel mind a legjobb haverjai.

- De legalább van köztük egy érett.

- Leeteuk-re gondolsz?
- Hát nem is Eunhyuk-re. – válaszán elmosolyodtam.
- Rendben lesz, nyugi.

- Szerencse, hogy a barátai időt szántak rá … egyedül ki tudja, mit vett volna.

- Hé Hyoru, befejeznéd … kérlek. – szóltam rá végül.

- Miért, mi rosszat mondtam? – tárta szét kezeit.
- Azon kívül, hogy már majdnem három perce egyfolytában kritizálod a jövendőbeli férjem ízlését … nagyon semmit.  – vágtam rá flegmán.

- Értem … bocsi. – odajött hozzám, és megölelt.

Már hazafelé indultunk a szalonból, mikor megcsörrent a telefonom. Hyoru is meglátta a kijelzőn, ki is hív.

- Máris ellenőriz? Juj, mi lesz itt. – mosolygott, én pedig leintettem őt, hogy legyen csendben, majd miután elhallgatott felvettem a telefont.

- Igen? – szóltam bele.

- Mina, mi újság? Hogy ment a vásárlás? – kérdezte Donghae a vonal túlsó oldalán.

- Jól … megvan a ruhám.

- Már most látni szeretném rajtad.

- Hát, az még nem fog menni – nevettem.

- Tudom – picit szomorkás hangon mondta.

- És ti? Sikerült választani?

- Naná … Eunhyuk olyan öltönyt talált, hogy eláll a szavad is tőle. –  mondta mosolygós hangon.

- Hyuk? Komolyan? – kicsit megijedtem szavai hallatán ~Hyuk választott neki ruhát?

- Nyugi, nem abban fogok oltár elé állni – nevetett – de viccet félretéve, tényleg megvan a ruhám, ne izgulj.

- Oké, oké.

- Igazából azért hívlak, mert a srácokkal úgy döntöttünk, elugrunk inni.

- Te, meg az ivászat … valahogy nem fér össze.

- De akkor mit mondjak? Ők isznak, én fizetek?

- Ez már hihetőbben hangzik.

- Beszélgetni megyünk … tudod nagyon jól, hogy nem iszok.

- Tudom … akkor este találkozunk.

- Este … szeretlek. – súgta a telefonba.

- Én is.

- Vigyázz magadra hazafelé menet … szia.

- Vigyázok – mosolyogtam – szia.

Amint letettem a telefont Hyoru máris megszólalt.

- Elő legénybúcsú?

- Kitudja – rántottam meg a vállam.

Már a házunk előtt jártunk, mikor felhívták Hyoru-t. Mivel fontos ügyben hívták elköszönt, és elsietett, én pedig bementem a házba. Kicsit néztem a tévét, majd úgy döntöttem nekilátok a vacsinak. Rövid időn belül elkészültem, és mikor már az edényeket mosogattam hirtelen megszólalt a csengő. Gyors megtöröltem a kezem, kinéztem, ki lehet az, majd ajtót nyitottam. A postás volt … de ilyen későn?

- Jó estét hölgyem. – köszönt – Itt lakik Lee Donghae?
- Jó estét. Igen, itt lakik.

- Akkor jó helyen járok. – közben megfordult, lehajolt a földre, és mikor felállt nem akartam hinni a szememnek … egy kisbabát tartott a kezében. – Fogja. – majd a kezembe adta a picit. – Azt mondták, ide hozzam … és itt vannak a táskák is. További szép estét. – Meghajolt, és távozott.

- Na de… uram!? URAM!? – kiabáltam utána, de hasztalan … már nem hallotta.

~Viszont ki lehet ez a kisbaba? És miért küldték Donghae-hez. Ez zavaros … nagyon is.

Gondolkozásom közben megpillantottam egy levelet a táskák tetején. Nyilván Donghae-nek írták, de ez most nem érdekelt. ~Tudni akarom mégis ki küldte ezt a csöppséget … és, hogy miért.

Leültem a kanapéra, a kisbabát magam mellé fektettem, azután kibontottam a levelet.
Ez állt benne:

   " Kedves Donghae!

  Milyen rég is volt, igaz? Gondolom már nem is emlékszel rá. De én igen. Tisztán emlékszek mindenre ... nagyon jó volt ... élveztem minden percét. Szerintem te is, de rettentő kicsi az esélye, hogy emlékeznél bármire is ... ugyanis olyan részeg voltál, hogy azt már szavakkal ki sem lehet fejezni. 
  Hallottam, hogy megnősülsz. Sok boldogságot! Én nyolc hónapig vigyáztam rá ... most már a gondjaidra bízom. Neveljétek fel a feleségeddel ... hisz a te gyereked.
  Az iratait is elküldtem. Jimin most már a ti lányotok ... legyetek boldogok. 

                                                                 Üdvözlettel: Im Yoona"

  Miután elolvastam a levelet teljesen összezavarodtam. Im Yoona ... ezzel a nővel volt együtt Donghae, még mielőtt összejöttünk volna. Nyolc hónap ... ha nyolc hónapos a pici, akkor ... nyolc meg kilenc ... tizenhét ... az másfél év. Mi több, mint két éve vagyunk együtt. Akkor ez azt jelenti ... hogy meg-megcsalt!?

  Elejtettem a levelet, arcomat pedig kezembe temettem. Sírni sem tudtam, annyira kiborultam. 
  A bejárati zár kattanását hallottam. Felemeltem a fejem, de nem bírtam ránézni.
- Megjöttem. - szólt Donghae, miközben levette a cipőjét, majd a nappaliba jött. 
Mikor meglátta a kisbabát mellettem, megtorpant.
- És ki ez az aranyos vendég? - kérdezte halkan, nehogy felébressze. - Kinek a gyereke?
- A tiéd! - kiáltottam rá. Ekkor már nem bírtam visszatartani a könnyeimet.
- M-mi?
- Jól hallottad. Tessék, olvasd csak el. - felálltam, az asztalra dobtam a levelet, majd berohantam a hálószobába.
  Leültem az ágy szélére és elkezdtem sírni. Nem tudtam elhinni, hogy megcsalt, de az a baba ... és a levél ... nincs más magyarázat, tényleg megcsalt. 
  Egyszer csak kinyílt az ajtó. Én elfordultam. Nem akartam beszélni vele.
- Mina, én ... félreérted. - kezdte a mentegetőzést, de rákiáltottam.
- Mit, mégis mit értek félre, ha? A levél, a gyerek.
- De nem az enyém.
- Tényleg? Miért vagy ebben olyan biztos? Yoo.. - a nevét sem bírtam kiejteni - azt írta olyan részeg voltál, mint egy ló. 
- Az lehet, de..
- DE? Mit de. Nincs itt semmi de. - ekkor lehajtotta a fejét - Csak tudnám, miért pont most. - tört rám újra a sírás.
- Pont most? Ezt hogy érted? - kérdezte, majd odajött hozzám. Én elfordultam, hogy ne lássa az arcom. - Mina, mond el kérlek - megfogta a vállamat, és maga felé fordított - mi történt?
- Terhes vagyok! 
- Hogy mi? - Donghae köpni nyelni nem tudott a válaszom hallatán - És, mióta tudod?
- Pár napja ... ma akartam elmondani.
- De hisz ez jó hír. - mondta mosolyogva, közben megölelt.
- Tsz.. csak az nem tetszik, hogy neked már van egy gyereked.
- Mina - szólt lágy hangon, mivel látta, hogy még mindig mérges vagyok.
- Menj ki! Nem akarok beszélni veled.
- Mina..
- Azt mondtam MENJ! Látni sem akarlak. Inkább nyugtasd meg a kicsit ... a "lányodat".
  Csak nézett rám, majd kiment. Én az ágyra ültem. Nem tudtam, mihez kezdjek ... ez túl sok így egyszerre.
Egy kis idő múlva csörömpölésre lettem figyelmes. Kimentem megnézni, mi történt.
A kisbaba megállás nélkül sírt, Donghae pedig ész nélkül rohangált hol a babához, hol a konyhába. Nem nézhettem tétlenül, így odamentem, és felvettem a kicsit. 
- Mina? - nézett rám Donghae. Egy szót sem szóltam hozzá.
Kicseréltem a pelusát, majd a cumiját a szájába tettem és elaltattam. Donghae még mindig a konyhában volt. Engem pedig lassan elnyomott az álom.

~Donghae szemszöge~
 
Ahogy kimentem a konyhából észrevettem, hogy Mina elaludt a kanapén a kisbabával együtt. Kerestem egy pokrócot, és ráterítettem Minára. 

Ahogy a babára néztem, hirtelen eszembe jutott: Yoona gyereke. Fel kell hívnom. Bementem a hálószobába, és tárcsáztam Yoona-t. Nem érdekelt, hogy már éjfél körül van, fel kell vennie. Így is történt.
- Ki az? - szólt bele Yoona álmos hangon.
- Szerinted mégis ki. - förmedtem rá.
- Áá, te vagy az ... de rég beszéltünk. Hogy vagy? - hirtelen megváltozott a hangja. Nagyon örülhetett.
- Voltam már jobban is. Mi ez az egész, ha? Még hogy az én gyerekem, mond csak, elment a józan eszed? Sosem feküdtünk le.
- Hát tényleg nem emlékszel.
- mondta szomorúan - A levélre sem emlékszel, amit az éjjeliszekrényen hagytam? - ekkor eszembe jutott.
- Te voltál az? 
- Na végre, hogy valami dereng. Igen én voltam.
- És mi történt? Mindent mondj el most azonnal!
- Jól van, elmondom ... nem kell kiabálni. - nevetett. Az idegeim a plafonon voltak. - Szóval, hol is kezdjem ... á, megvan. Úgy másfél évvel ezelőtt az egyik este úgy döntöttem, beülök a közeli bárba inni. És kit láttam meg? Hát téged. Odamentem hozzád, de te addigra már annyit ittál, hogy alig tudtál értelmesen beszélni. Először fel sem ismertél ... azt mondtad 'Mina'. Majd elkezdtél bőgni, mint egy kisgyerek. Annyit tudtam kiszedni belőled, hogy valami pasival láttad. Jócskán féltékeny lehettél, ahogy elnéztelek. Utána úgy döntöttem, jobb kedvre derítelek. - kuncogott - Felhívtalak magamhoz, ami persze csak egy hotel volt ... és ott ... most nem részletezném, de a lényeg, hogy nem csak én akartam. És akkor...
- Te nem vagy normális! - kiabáltam a telefonba.
- Én nem vagyok normális? Te nem akartál leállni. - visszaszólni sem tudtam neki - Bár az az egy dolog nem tetszett, hogy folyton azt kiabáltad: 'Mina'.
- Azt sem tudtam, mit csinálok, te meg...
- Most már tudod, mit csináltál ... hisz elküldtem hozzátok a végeredményt.
- A 'végeredményt'!? Hogy tudsz te így beszélni egy gyerekről?
- Hát így ... az csak egy gyerek.
- A te gyereked!
- Már nem! Ő most már a tiéd.
- Neked tényleg elmentek otthonról? És ha nem az enyém?
- Csinálj tesztet, mit bánom én ... de én nagyon is jól tudom, hogy a tiéd. - majd lecsapta a telefont.
- Yoona...YOONA! - üvöltöztem de hiába.
~~

Másnap reggel, mikor már úgy ötödször ébredtem fel, egy levél fogadott az asztalon. Donghae írta.
"Mina, tudtam, hogy nem hallgatnál meg, így leírtam neked. Tegnap beszéltem Yoona-val. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom ... úgy tűnik mégis igaz ... lefeküdtünk. De nem voltam tudatomnál, teljesen leittam magam. Mikor hazaértem neked azt mondtam, hogy Hyuk-nél aludtam. Sajnálom, hogy hazudtam, de én is csak tegnap tudtam meg a teljes igazságot.
Elmentünk Hyuk-kel a kórházba megcsináltatni a tesztet.
Később jövök. 
                                                            Szereltek <3
                                                            Donghae

Kis idő múltán a pici is felébredt. Megetettem, utána elmentem reggelit csinálni magamnak. 
- Szép jó reggelt! - hallottam Hyuk hangját a bejárat felől - Au! - gondolom ekkor vágta Donghae hátba őt, hogy ne üvöltözzön.

- Szia Mina - suttogta Hyuk, amitől hideg is kirázott. nem tudtam, hogy mögöttem van. - Jaj bocsi, nem akartalak megijeszteni. - Donghae fejbe vágta.
- Sz-szia. - mosolyogtam.
Felsírt a baba. Donghae elindult hozzá, így én Hyuk-kel maradtam.
- Am.. - kezdett bele Eunhyuk - szóval, megcsináltattuk a tesztet. Azt mondták 3-4 nap, vagy maximum egy hét és megvan az eredmény. 
- Értem. - mondtam egyhangúan. - Kérsz valamit?
- Egy kávét, ha lehet.
- Mindig kávét kérsz. - mondtam nevetve.
- Mert jó kávét főzöl.
- Akkor már értem ... tessék.
- Köszi. Amúgy, megkérhetlek valamire?
- Mi lenne az?
- Beszélj Donghae-hez. Azt mondta nem beszélsz vele. Totál ki van akadva, nem tudom, mit mondjak neki. 
- Majd meglátom.

Lassan és fárasztóan teltek a napok. Legjobban az alvást hiányoltam, bár ahogy néztem nemcsak én ... Donghae szemei alatt is jókora karikák díszelegtek minden nap. Az ételek íze is más volt, mint lenni szokott. Só a kávéba, cukor a sülthúsra, tejpor Donghae teájába. A hangulat is megváltozott kettőnk között ... már nem tudtam rá haragudni, sőt, már akkor sem haragudtam rá, mikor Hyuk megkért, hogy beszéljek hozzá. Lassan a tudathoz is hozzászoktam, hogy van egy lánya ... akinek Yoona az anyja. Viszont ahogy ránéztem a picire, az első gondolatom nem Yoona volt, hanem Donghae. Ezért Jimin-t is megszerettem az eltelt napok alatt.

Úgy négy nap telt el azóta, hogy Jimin hozzánk került. Reggel én keltem fel hamarabb. Kiosontam a hálószobából, nehogy felébresszem Jimin-t vagy Donghae-t, és a konyha felé vettem az irányt. Alighogy nekiálltam a reggelinek, valaki hátulról megölelt.
- Jó reggelt. - súgta a fülembe Donghae, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Neked is. - mosolyogtam - Kávét?
- Az jól esne. - mondta mosolyogva.
 Öntöttem neki is egy bögrébe, majd az enyémért nyúltam, hogy cukrot tegyek bele, de Donghae elkapta a kezem. 
- Ennyire megszeretted a sós kávét, hogy azóta is sóval iszod? - ekkor vettem észre ... nem cukor volt nálam, hanem só.
- Upsz, köszi. Ha megint sót teszek bele, tuti megutálom a kávét. - elnevettük magunkat. 
  Kopogtak a bejárati ajtón.
- Kinyitom. - mondta Donghae.
Leeteuk és Eunhyuk volt az. 
- Sziasztok. - köszöntek egyszerre, mire elnevették magukat.
Leültünk a konyhaasztalhoz, picit beszélgetni.
- Na, és milyen anyukának lenni? - kérdezte Leeteuk - Meg persze apukának. - nézett Donghae-ra.  
- Jó, csak fárasztó. - mondtam mosolyogva.
- Azt látni. - bólogatott Eunhyuk.
  Hirtelen megszólalt a csengő ... pármásodperccel később felsírt a pici. Azt hittem a plafonra mászok.
- Én megyek Jimin-hez. - szólt Donghae.
- Én meg ajtót nyitni. - szóltam.
  Egy futár volt az. Átvettem a borítékot. Miközben visszamentem elolvastam mi áll rajta.
- Mi az? - kérdezte Donghae, kezében Jimin-t tartva.
- Az apasági teszt eredménye. - erre mind a hárman felkapták a fejüket. - Nézd meg. - nyomtam Donghae kezébe, közben elvettem tőle Jimin-t.
  Leült és kinyitotta a borítékot. Teuk és Hyuk alig bírtak nyugton maradni. Donghae elkezdte olvasni. Hirtelen kikerekedtek a szemei.
- Mi van, mond már. - sürgette őt Hyuk.
- Nem az enyém. - mondta.
- Hogy mi? - vágtuk rá mindhárman.
- Nézd meg - odaadta a papírt nekem.
- A DNS hasonlóság 7% ... - olvastam motyogva - a két minta nem egyezik. - ekkor egymásra néztünk Donghae-val.
- De hisz ez jó hír. - kiáltott fel Teuk.
- És mi lesz Jimin-nel? - kérdezte őt Donghae.
- Visszaadjátok Yoona-nak ... vagy árvaházba adjátok.
- Tudod jól, hogy Yoona az istenért sem venné magához ... még ha a papírral együtt mennék oda, akkor se. - magyarázta Donghae.
- Akkor ott az árvaház. - szólt Hyuk.
- Nem bírnám otthagyni őt. - szóltam halkan - Lehet soha nem lennének szülei. 
- Akkor mit akartok csinálni? - nézett ránk értetlenkedve Leeteek.
- Fogadjuk örökbe. - mondta Donghae, majd rám nézett.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
- Ti nem vagytok eszeteknél. - nevetett, Teuk - Jimin nem is tudja, milyen jó helyre került. De ha lehet, fogadjátok meg a tanácsomat. - komoly lett Teuk hangja - Kereszteljétek át ... de mindenek előtt a vezetéknevét változtassátok meg Lee-re. 
- Hogy Yoona ne találjon rá. - fejezte be a Leeteuk gondolatát Donghae.
- Pontosan. Te is tudod, milyen ... képes rá, hogy 15 év múlva beállít, és el akarja venni tőletek.
- Ez jó ötlet. - mondta Hyuk.
- És másfél év nem is sok köztük. - mondtam mosolyogva.
- Milyen másfél év. - nézett rám Hyuk.
- Hát, nyolc hónapos a kicsi. - mondta Donghae.
- Azt érted, de akkor... - Hyuk-nek ekkor esett le - Te terhes vagy?
  Válasz helyett bólintottam egyet.
- Hé, és ezt mikor akartátok elmondani? - zsörtölődött Leeteuk. - Te mióta tudod? - kérdezte Donghae-t.
- Úgy öt napja. - válaszolta.
- Na, erre inni kell. - szólalt meg Hyuk - van valamitek otthon?
- Sör van. - mondta Donghae, majd a konyha felé indult.
- Akkor hozz. - kiáltott Leeteuk.
- Donghae! - szóltam utána - Ha már ott vagy csinálhatnál egy kis tejet.
- Kinek?
- Nekem. - néztem rá.
- Ja, persze. - azért csak leesett neki, hogy kinek kell a tej.

  Pár nappal az esküvő előtt mindent elrendeztünk Donghae-val. Ez időre Leeteuk és Eunhyuk vigyázott Jimin-re. Azt mondták szívesen segítenek, ha tudnak.
  Mire hazaértünk picit ijesztő látvány tárult elénk...egyszerre volt ijesztő és vicces is. Mindhárman a kanapén ültek, és egy gyerekműsort néztek. Jimin mosolygott, és tapsolt, a műsorra, a két srác meg ... hát, nem nagyon érdekelhette őket, ugyanis az egyik mélyebben aludt, mint a másik.
  Donghae mögéjük osont, és összeütötte a fejüket.
- Hát így bízzunk rátok egy gyereket, hogy itt alszotok?
- Au! - kiáltottak fel.
- Most mi van, én nem is aludtam. - förmedt rá Donghae-ra Eunhyuk. - Csak bóbiskoltam. - és megint lehunyta a szemeit.
- Néztél már valaha ilyet? - vonta kérdőre Leeteuk - Amíg nem, addig egy szót se szólj. - közben ásított egyet.
- Képzeld, én is szoktam mesét nézni Jimin-nel. - vágott vissza Donghae. - És még egyszer sem aludtam be.
- Na azt nem mondanám. - szólaltam meg végül. - Volt már, hogy jöttem megnézni, miért van olyan nagy csönd, és láttam, hogy alszol. Jimin meg az asztalt firkálta.
- Úgyhogy ne oktass minket! - kiáltottak Donghae-re.

Az esküvő napja:
Nagyon ideges voltam. Még szerencse, hogy Hyoru itt volt mellettem.
- Nyugi már, így nem tudom megcsinálni a sminkedet. - szólt rám Hyoru.
- Oké. Jimin?
- Mondtam már, hogy Jonghyun vigyáz rá ... nem lesz baj, ne izgulj.
- Jó, jó.

A terembe lépve, mikor megszólalt a zene, a lábam a földbe gyökerezett. Láttam, ahogy Hyoru és Eunhyuk mutogat, hogy jöjjek, de nem mertem, majd találkozott a tekintetünk Donghae-vel, mire elmosolyodtam. Ahogy odaértem hozzá, végigmérte a ruhámat.
- Gyönyörű vagy. - súgta.

 Vége lett a szertartásnak, és átmentünk a másik terembe. 
Hyoru-t felhívta Jong, hogy sürgős dolga akadt, így elhozta Jimin-t. Hyoru, kiment, hogy behozza Jimin-t.
- Ez meg mit akar itt. - nézett Donghae mérgesen az ajtó felé.
 Én is oda néztem ... Yoona állt az ajtóban. Felénk integetett.
- Hol van Hyoru? - kérdezte Donghae.
- Kiment Jimin-ért.
- Henry! - szólt a mellette álló Henrynek - Menj ki, és szólj Hyoru-nak, hogy míg nem szólunk maradjon a kocsiban. - majd Henry kezébe nyomta a kocsikulcsot.
Henry távozása után Leeteuk és Eunhyuk jött oda hozzánk ... addigra Yoona is megérkezett.
- Tudtommal te nem szerepelsz a vendégek listáján. - förmedt rá Leeteuk.
- Nem is vendégként jöttem. - fintorgott Teuk-re - Csodáltam, hogy azok után még hozzámentél. - nézett rám szúrós tekintettel.
- Azok után? - vágott vissza Donghae - Hisz Jimin nem is az én gyerekem.
- Ez nem igaz.
- De igen. Mint javasoltad, csináltattunk tesztet ... ha akarod, behozom és...
- Nem érdekel! - kiáltott Yoona. - És akkor most hol van?
- Egy árvaházban. - mondta elégedetten Hyuk.
- Ti bedugtátok egy árvaházba? Hogy lehettek ilyen szívtelenek. - tört ki Yoona-ból.
- Szívtelenek? És ki volt az, aki 'végeredmény'-nek nevezte a kislányt, ha?
- Viszont hiába keresed...sosem találod meg. - szólt Leeteuk.
- Ezt hogy érted?
- Már nem Im Jimin a neve. Átkereszteltük. - mondta Donghae.
- Ti-ti... - már üvölteni készült, de meggondolhatta magát, ugyanis szó nélkül elviharzott.
- Hyuk! - szólt Donghae - Menj ki, és szólj Henry-éknek, hogy jöhetnek.
- Értettem. - mosolygott Eunhyuk.

  Nagyon jól telt az este. Öten vigyáztunk felváltva Jimin-re, akinek ekkor már Minji volt a neve. 
  Hyoru azt mondta, vigyáz Minji-re, hogy 'nyugodtan' teljen a nászéjszaka. Ahogy hazaértünk, az ajtóhoz érve Donghae felkapott és bevitt egyenesen a hálószobába. Ráültünk az ágy szélére, és megcsókolt.
- Ugye, nem ittál sokat. - kérdeztem viccelődve.
- Egy kortyot se. Erre az éjszakára emlékezni akarok.

                                               ~Vége~