Ez az a nap, mikor a legboldogabbnak kéne lennem. Mikor mindenki kedves hozzám, s mosolyogva nyújtja át a nekem szánt ajándékát. Igen, a szülinapom ... amire már nem merek úgy gondolni, mint egy felejthetetlen napra. Ugyanis igencsak feledhető.
Pár évvel ezelőtt történt meg először, hogy a Super Junior összes tagja megfeledkezett róla. Na jó, azért volt kivétel ... de kevés. És bár igaz, hogy azóta sosem felejtették el, én azért mégsem verem nagy dobra ... pedig szeretném..
Reggel épphogy kiléptem a szobám ajtaján, Eunhyuk, Siwon és Kangin jött felém tárt karokkal.
- Boldog szülinapot az ünnepeltnek! - mondták szinte kórusban, majd úgy megöleltek, hogy alig kaptam levegőt tőlük.
- Köszönöm srácok. - motyogtam szorításuk közepette.
Mikor végre eleresztettek, a többiek ijedt arcát pillantottam meg. Volt, aki a telefonjában keresgélt, más a naptárt bűvölte, mire mind ráeszméltek: október 15.-e van.
Az asztalhoz ülve Ryeowook termett mellettem.
- Íme a szülinaposunk reggelije. - mondta, közben egy jó adag rizst és sok más finomságot rakott le elém az asztalra - Jó étvágyat!
- Köszönöm Wookie - mosolyogtam, mint a tejbetök.
Azért jól esett, hogy volt, aki gondolt rám.
Lassacskán pedig az összes tag felköszöntött, kivéve egy valakit. Yesung-öt, aki állítólag nemrég hagyta el a dorm-ot.
Mina-val tegnap úgy egyeztünk meg, hogy ma délután moziba megyünk, de, mivel nem bírtam magammal, még délelőtt meglátogattam őt. Kopogtam, de nem jött válasz, így ismét kopogtam.
- Megyek! - húzta el a szót Mina, míg a kilincshez nem ért. - Oppa! Hát te? - meredt rám nagy szemekkel.
- Gondoltam benézek hozzád. Mi jót csinálsz? - próbáltam beljebb menni, de a küszöbnél tovább nem engedett.
- Donghae, most nem jó - mondta félénk hangon. - Mi lenne, ha ebédre visszajönnél?
- Tudok, hogy akkortájt lesz a mai jelenet felvétele. De mégis mi a baj, miért nem mehetek be?
- Mert.. nincs kitakarítva. Egy kupi az egész ház. - mentegetőzött.
- Te sosem bírsz hétközben rendet tartani.
- De most akkor sem jó ... kérlek. - nézett rám nagy boci szemekkel.
Úgy éreztem, hogy valamit titkol előlem. De vajon mit?
- Tudod, milyen nap van ma? - kérdeztem tőle reménykedve.
- Hmm... kedd?
- Azon kívül?
- Húú... október 15.-e, azt hiszem. De miért kérdezed?
Mondata hallatán azt hittem, ezt az egészet csak álmodom. Méghogy ő ne emlékezne rá? Az lehetetlen..
- De figyelj, ezt majd a film előtt megbeszéljük, oké? Most pedig menj, légyszi - noszogatott, de a talpam a földbe gyökerezett.
Végül aztán megmozdultam. Egy nagy sóhaj kíséretében egy lágy csókot leheltem ajkaira, majd elindultam vissza a dorm-ba.
Egész úton ez a jelenet járt az eszemben. Vajon miért viselkedett velem így? Már majdhogynem két éve, hogy együtt vagyunk, erre így elküld? Egy darab magyarázat nélkül?
Szinte észre sem vettem Eunhyuk-öt, ki velem együtt szállt be a liftbe.
- Hát téged meg mi lelt? - nézett rám értetlenül. - Nem Mina-hoz mentél?
- De igen.
- És akkor most mit keresel itt?
- Hosszú.. - nem akartam elmesélni neki a történteket.
- Mellesleg itt az ajándékod - nyújtott felém egy dobozt, de ahogy érte nyúltam, ő visszahúzta magához. - A-a, először mondj valami szépet.
- Te vagy a legsármosabb férfi, akit valaha láttam.
- Tudod te, mit kell mondani. - mosolyodott el, s átnyújtotta a dobozt.
Azt hittem, valami jó kis ajándékot kapok tőle, erre, mire kiszedem a csomagolásból, egy doboz tejjel találom szembe magamat.
- Hogy nagyra nőj - tört ki hatalmas kacajban Hyuk. - De ugye tudod, hogy csak tréfáltam?
- Persze, tudom.
- Akkor jó - mosolygott szakadatlanul a saját viccén.
A forgatás közti szünetben Mina-t véltem felfedezni, ki épp a forgatás helyszíne felé sétált.
~ Csak nem hozzám jön?
Hatalmas mosollyal azt arcomon indultam meg feléje, mikor hirtelen megfordult a saját tengelye körül, s telefonját a füléhez emelve indult meg az ellenkező irányba. Nem bírtam magammal, így követtem őt.
Két saroknyival odébb, egy kisebb park egyik padjához sétált oda. Én elbújtam egy terebélyesebb fa mögé, s innen figyeltem őt tovább. Pár perc múlva egy ismerős személy bukkant fel nem messze tőle. Felé közeledett.
Nem volt nehéz felismerni, ki is volt az valójában, ugyanis nap, mint nap összefutottam vele. Yesung.
Oly gondtalanul beszélgettek, nevetgéltek ott, mintha csak egy turbékoló szerelmespár lettek volna.
Ezután már tényleg nem tudtam, mit higgyek. Hirtelen az eszembe vágott egy pillanatkép.
~Ugye nem? Ugye nem azért küldtél el délelőtt, mert Yesung ott volt épp nálad? Nem, ez csak egy félreértés lehet.. - ráztam a fejemet, de nem bírtam megszabadulni ettől a gondolatól.
Az a lány, akit a világon mindennél jobban szeretek, pont az egyik csapattársammal csal meg?
A forgatás után azonnal haza mentem. Mina vagy tízszer hívott, de nem válaszoltam a hívásaira. Később egy SMS érkezett tőle.
"Héé, hol vagy? A film 10 perc múlva kezdődik. Gyere gyors!! Itt várlak a bejárat előtt. -Mina"
Válasz nélkül nyomta le a piros gombot a készüléken, s dőltem vissza a kanapénak. Bár a tévét bámultam, az agyam valahol egészen máshol járt.
~ Miért pont ma? A szülinapomon. Miért pont ma kellett erre rájönnöm?
Észre sem vettem, hogy idegeskedésem közepette még a kezemben szorongatott műsorújságot is összegyűrtem.
Egyszer csak kopogás hangja ütötte meg a fülemet. Lassan odasétáltam az ajtóhoz, s kinyitottam azt.
- Hát itt vagy? Mégis mi ütött beléd, nem azt beszéltük meg, hogy moziba megyünk? - hadarta egy szuszra - Itt vannak a jegyek is ... megvettem őket, de minek?
Nem válaszoltam, csak az arcát bámultam.
- Mi van veled, ha? Miért nem válaszolsz? - kezével gyengéden hozzáért arcomhoz, mire elfordultam tőle. - Mond már el, hogy mi bajod? - váltott kissé mérgesebb hangnemre.
- Mit akarsz tőlem? Még csak azt sem tudod, milyen nap van ma, de itt üvöltözöl velem, mint egy idiótával. Miért nem hívtad fel Yesung-öt, ahelyett, hogy rám vártál a mozi előtt? Biztos örömmel megnézte volna veled azt a filmet.
- Yesung a barátnőjével megy ma vacsorázni - mondta egyhangúan. - És nagyon is jól tudom, hogy milyen nap van ma.
- Tényleg? Akkor miért nem engedtél be reggel a lakásodba? Mit titkolsz előlem? - már nem bírtam magammal, rá kellett jönnöm, hogy mi folyik itt.
Mina szó nélkül megragadta a jobb kezemet, s elkezdett húzni maga után.
- Most meg hová viszel?
- Szeretnéd tudni, hogy miért nem engedtelek be reggel? Akkor kövess!
Egy tíz perces séta után meg is érkeztünk Mina lakásához. Mina elém lépett, s kitárta előttem a bejárati ajtót, hogy én léphessek be elsőnek a lakásba.
Ahogy a konyha felé vettem az irányt, egy gyönyörű epres torta fogadott, a konyhapulton pedig egymás mellett sorakoztak az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb fogások.
- Szerinted ezt mennyi időmbe telt elkészíteni? - szólalt meg Mina a hátam mögül.
- Ezt mind nekem készítetted?
- Persze hogy, hisz ma te vagy az ünnepelt - mosolygott. - Mégis ki másnak sütnék egy egész tortát, ha nem neked ... főképp epreset.
- Na és Yesung?
- Mi van vele?
- Láttalak vele ma a parkban.
- Jaaj, hogy az. Tanácsot akart kérni, hogy mit tegyen a randin. Picit bepánikolt szegény.
- Akkor te csak..
- Csak tanácsokat adtam neki ... ennyi. Miért te mire gondoltál? - emelte fel az egyik szemöldökét.
Úgy elszégyeltem magam. Hogy képzelhettem, hogy megcsal?
Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, úgy meglepődtem.
- Kivettem egy jó kis filmet is, vacsi után akár meg is nézhetjük. - vetette fel az ötletet Mina.
- Arra nem lesz szükség.
- Ezt hogy érted?
- Így - majd egy szenvedélyes csókot leheltem ajkaira. - Pont így.
Hogy ez után mi történt, azt a fantáziátokra bízom. De annyit elárulok, ez volt életem eddigi legjobb szülinapja.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése